1. |
Intro
00:46
|
|||
2. |
Memento Mori
04:37
|
|||
Bolond isten szégyenfoltja
Addig sarjaszt bélyeget,
Míg az egyetlen glóriás
Fattyakat még édesget
Volt-nincs szerelem a miénk
Dies irae dies illa,
Solvet saeclum in favilla!
Dies irae dies illa!
Villámok jöjjetek!
Bércek omoljatok!
Dőljetek meg hajlott fák!
És vizek! Száradjatok!
Nyílj meg mély!
Pokol hullj!
Egyet kondulj még harang!
Anyaföld! Tisztulj!
Ez az éden szarvak fogja,
Úgy műveljük, ahogy tart
Saját hamvunk lesz dunyhája
Önmagának ravatalt
Díszít az életút
Dies irae dies illa,
Solvet saeclum in favilla!
Dies irae dies illa!
Villámok jöjjetek!
Bércek omoljatok!
Dőljetek meg hajlott fák!
És vizek! Száradjatok!
Nyílj meg mély!
Pokol hullj!
Egyet kondulj még harang!
Anyaföld! Tisztulj!
Dies irae dies illa,
Solvet saeclum in favilla!
Per sepulchra regionum,
Coget omnes ante thronum.
Memento mori!
Memento mori!
Memento!
In nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti.
Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Pater noster! Amen
Sikolts szűz!
Vén üvölts!
Kínhalált szenvedj ima!
Hasadj test!
Világ égj!
Tűnj el embernek nyoma!
|
||||
3. |
Tövistánc
04:02
|
|||
Majd az vádoljon,
kinek tollából soron
kívül a sorokra
őszintén jut tinta,
oly gyűrött papírra,
mi mit tudott felitta,
kinek az óra sem
jár rosszul sohasem!
Majd az rajzoljon
krétával körbe, oltson
belém új holttestű
csodákat, kinek hű
cinkosa maradt a
képzetlen sikolya,
kinek a korra sem
lesz gondja sohasem!
Mostoha ostora
nem kóstolhat húsomba, ha
ostoba!
Majd az harsogjon
mennydörgő borús hangon
homokszín síromon,
kinek a jussomon
kívül sincs több jussa,
több kegyre nem futja,
kinek a gyomra sem
ránt görcsöt sohasem.
Szenvedj! Rejteket
nem a látszat rejteget,
tűnő felleget
láncra verni nem lehet!
|
||||
4. |
A kohó
04:18
|
|||
Minden jel arra mutat,
tűkön ül már az indulat!
Temérdek, omló tűzfalat
dönt meg és méltóságokat!
Bére csonk, csak egy cafat
túl édes, röpke bűntudat,
vétke csak annak pokol,
kit megmar és kit megrabol!
Lelkeket
hajszoló,
éhező,
szomjazó,
túl konok,
túl mohó
tűzzel ég
a kohó!
Hévtől részeg mérlegen
bármi súly életképtelen,
csípős nyelvén féktelen
tombol a számos sérelem!
Lelkeket
hajszoló,
éhező,
szomjazó,
túl konok,
túl mohó
tűzzel ég
a kohó!
Mondd, négykézláb
hány épkézláb
új nap várhat,
emberállat?
Ahány reteszt repeszt,
annyi repeszt ereszt,
mételyez, nem ereszt!
Tényleg nem értem ezt!
Türelmet tűrt korok
ajkából lóg horog
és a mély felkorog,
új neveket morog!
Lelkeket
hajszoló,
éhező,
szomjazó,
túl konok,
túl mohó
tűzzel ég
a kohó!
|
||||
5. |
||||
Boncolnék örömöt, mámort,
épphogy ép, összetákolt,
merénylő reménnyel ápolt
hazug szót, gyávát és bátort!
Eltévedt, s egyenes utak
jármát, ha összefutnak
fürkészném, járnám egyre
tartson az völgybe, hegyre!
Kutatnám, búval mi bélel,
torkomnál fogva mit ér el
a kínzó, az izzó, a bennem folyton hízó
elmúlás, s minden más, ami egy új vermet ás
előttem
miközben
küzdök még
erőtlen!
Pontosan mi miért
volt az úgy, ahogy ért?
Vagy saját féleszem
tudatlan égiszem?
Feldúlnék haragot, mérget,
félelmet, minden mélységet
mit véltem, éreztem, és amit meg is éltem
alássan, hogy lássam, és ha kell megbocsássam
mi történt
időnként
kényszerből
vagy önként
Elfajzott, s gondtalan szívek
húrjain egyazon rímnek
dallama hogyan ért össze,
ha az tőlem sem állt messze?
Pontosan mi miért
volt az úgy, ahogy ért?
Vagy saját féleszem
tudatlan égiszem?
Ismerős az ismeretlen,
néha itt van, néha itt sem,
nyomát egyszer, ha követném,
őt, s önmagam utolérném-e?
|
||||
6. |
Ami jár
05:16
|
|||
Az járja manapság,
a korrektség aljasság,
az, aki fényt fenyít
szedheti a kegyesek fejeit
hiányzó gerinccel,
bármilyen eszközzel!
De majd egyszer
csődöt mond, lefagy a rendszer,
nem lesz már rá több ellenszer!
De majd egyszer
egy ürügy sem menthet fel!
Lehet, hogy így lesz jó,
az, ami jár még óhajtható!
Megillet, semmi vész!
Ok-okozat…ennyi az egész!
Öntelt és túlbecsült,
magában elmerült,
hálát nem ismerő,
kebleken oly hevesen sziszegő
maradék, maradvány,
ennyi mind a magány!
És majd egyszer
csődöt mond, lefagy a rendszer,
nem lesz már rá több ellenszer!
És majd egyszer
egy ürügy sem menthet fel!
Lehet, hogy így lesz jó,
az, ami jár még óhajtható!
Megillet, semmi vész!
Ok-okozat… ennyi az egész!
Lehet, nem bíztató
vagy nem nyom a latban és nem mérvadó!
Nem kell a józan ész,
s véletlen se még egy jobb kéz!
És majd egyszer
csődöt mond, lefagy a rendszer,
nem lesz már rá több ellenszer!
És majd egyszer
egy ürügy sem menthet fel!
Ki busásan oszt fájdalmat
annak nem jár sajnálat,
miért nyomna más vállakat,
ha benne sincs elég
tisztesség és alázat,
ő sem ismer szánalmat,
ha tükröt tart magának
egy mosolyra még kapható!
Hiába érzi, hogy mennyire nyomasztó!
|
||||
7. |
Változók
02:04
|
|||
8. |
Függőség ft. Zselenszky
04:16
|
|||
Bámész árny a lemondás,
a híg vérű feloldozás,
mesterkélt a foganat,
mi pár légyottból itt maradt!
Koplalni csak az tud, ki nem vet ágyat,
sóvár ujjnak, ha az dróton rángat.
Még!
Még!
Még!
Fület tép az avar-zaj,
hisz csupán gúnykacaj,
eláraszt, kicsordulok,
arccal a földnek fordulok!
Tudom, már kívánsz, követelsz lelkem,
kár halogatni, elkerülhetetlen!
Még!
Még!
Még!
Nem akarom! Más vagy, mint amilyen voltál,
befalazott ablak egy csukott ajtónál!
Benned a tébolyult sarokba állhat,
lehajtott fejjel, ha magadévá loptad.
Mit jelent a szabadság?
Mit jelent a szabadság?
Mit jelent?
Mit jelent?
|
||||
9. |
Halálom
05:43
|
|||
Égre szánt,
elveszett!
Merre jár?
Hol lehet?
Meglásd, megszépülök,
ha koporsóba zárnak,
indulhatok végre,
mehetek utánad.
Az után, mi voltál
míg vágyakat vetettél,
könnyeket arattál,
könnyekkel csepegtél
lassan el…
Elfolytál a hóval,
a téllel, jégvirágom,
de én utánad megyek,
én utánad vágyom
még, ha vak is leszek,
nyughatatlan, néma,
ki hang nélkül kiált
sírból sírba néha,
ha tíz körömmel kapar
merre téged gondol,
mert a holt csak alszik
álomköntöst horgol.
Égre szánt,
elveszett!
Merre jár?
Hol lehet?
Égre szánt
hogy én is szálljak,
de elveszett,
rég eltűnt tájak
romjain
indult bomlásnak
a láthatár,
mi csak bennünket várt
Égre szánt,
elveszett!
Merre jár?
Hol lehet?
Hol lehet?
|
||||
10. |
Állandók
01:07
|
|||
11. |
Minden rendben
04:04
|
|||
Bár tudnám hol sírt fel a kezdet
és az első olyan margó,
amit húztam miért nem kezdett
egyenletes, nem kanyargó
sort követni, véget vetni,
annak, ami nem hajt többre,
mint csak újabb kedvet szegni,
vagy lábamról mikor dönt le
a számomra ismeretlen,
mély sóhajtól mentes, csendes
felismerésbe hajló hátam?
Csak én vétkem? Én hibáztam?
Késő - ennyi volt,
a múlt már itt hagyott,
de a lépcső körbe jár,
ha mennék, összezár
Hinnem kell:
annak, ki éjjel sem alszik
nincs szüksége szemfedőre,
nem fáradhat el, ameddig
nem jut egyről a kettőre
és amit még nem mondott ki,
kizárólag őt bánthatja,
hisz egyszerűbb elgombolni,
ha nem jó rá a kabátja!
Majd, ha egyszer minden kérdés
zokszó nélkül választ nyerne
azt kell mondja, hogy jó érzés,
benne minden rendben lenne!
Késő - ennyi volt,
a múlt már itt hagyott,
de a lépcső körbe jár,
ha mennék, összezár!
Kőfokok, vasfogak
őrölnek, őrzik az álmomat!
Késő - ennyi volt,
a múlt már itt hagyott!
Ez van, ez vagyok…
Békétlen versszakok
virrasztó kételye,
holtbiztos képlete.
|
||||
12. |
A gyertyák csontig égnek
04:54
|
|||
Kéjelegj még,
élvezz jobban,
szorítsd a torkom
míg nem roppan!
Számtalan éj telt
már e jegyben,
s születtünk újra
test a testben!
De várj!
A gyertyaláng egyre ráng,
nyugtalan fényt vet ránk,
ahogy ér, úgy gyötör,
a forró bőr, a gyönyör
hasztalan, ne kiálts!
Gyilkosunk e pilács,
a viasz eret vág,
égni kell, égj el hát!
Ártatlan, meztelen jöttem,
bűn nem volt egy se mögöttem!
Emlékszem, idegen voltál,
mégis hívtál csalogattál!
Úgy hittem várnak a mennyek,
nem lesz baj, lesz hova menjek,
de orvul bújt az ölembe
maga az aljas árulás!
Még egy csók és vége,
véget ér az éji láz,
csak már csontot érne,
az, mitől a hideg ráz!
Úgy bízz most, ahogy én benned,
oly hosszan, míg le nem dermed,
el nem fogy, olvad a lángtól,
búcsút nem vesz a világtól,
e fertő ócska kanóca
és kettőnk talmi románca!
Nem érjük már meg a hajnalt,
többé nem lesz megalkuvás!
Még egy csók és vége,
véget ér az éji láz,
csak már csontot érne,
az, mitől a hideg ráz!
Méreg, fegyver
nekem nem kell,
elég a puszta kéz!
Még egy csók és vége,
véget ér az éji láz,
csak már csontot érne,
az, mitől a hideg ráz!
|
||||
13. |
Kolonc
04:14
|
|||
Lábat vet a kétség-
az is, ami szép még
kolonc lehet egyszer!
Üggyel-bajjal
vagy robajjal
örökkön és örökké
tégy újjá, vagy tégy törötté!
fércelj össze cseppnyi jóval,
derűt hintő víziókkal!
Meg- vagy elviseltem
ameddig tehettem,
de kötelék híján
a fekete listán
kolonc vagyok én is,
öröm iránti fétis,
otromba donorja
kénynek-kedvnek,
ennek a szennynek!
Örökkön és örökké
tégy újjá, vagy tégy törötté!
fércelj össze cseppnyi jóval,
derűt hintő víziókkal!
Tündöklik az ember,
hitvány fénye elnyel
mindent, mit a csorda
nem bőg kézen fogva!
A valóság mihaszna
nem sarkall vigaszra,
büszke, emelt fővel,
hellyel-közzel
itt van közel,
tátong a gépszakadék!
Minden test egy fogaskerék!
Tűrjük, hajtjuk egyre!
Teljen abszurd jellemekre!
Örökkön és örökké
tégy újjá, vagy tégy törötté!
fércelj össze cseppnyi jóval,
derűt hintő víziókkal!
|
Streaming and Download help
If you like ScerrA, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp