We’ve updated our Terms of Use to reflect our new entity name and address. You can review the changes here.
We’ve updated our Terms of Use. You can review the changes here.

In Via

by ScerrA

/
  • Streaming + Download

    Includes unlimited streaming via the free Bandcamp app, plus high-quality download in MP3, FLAC and more.

      1,340 HUF  or more

     

1.
Intro 00:46
2.
Memento Mori 04:37
Bolond isten szégyenfoltja Addig sarjaszt bélyeget, Míg az egyetlen glóriás Fattyakat még édesget Volt-nincs szerelem a miénk Dies irae dies illa, Solvet saeclum in favilla! Dies irae dies illa! Villámok jöjjetek! Bércek omoljatok! Dőljetek meg hajlott fák! És vizek! Száradjatok! Nyílj meg mély! Pokol hullj! Egyet kondulj még harang! Anyaföld! Tisztulj! Ez az éden szarvak fogja, Úgy műveljük, ahogy tart Saját hamvunk lesz dunyhája Önmagának ravatalt Díszít az életút Dies irae dies illa, Solvet saeclum in favilla! Dies irae dies illa! Villámok jöjjetek! Bércek omoljatok! Dőljetek meg hajlott fák! És vizek! Száradjatok! Nyílj meg mély! Pokol hullj! Egyet kondulj még harang! Anyaföld! Tisztulj! Dies irae dies illa, Solvet saeclum in favilla! Per sepulchra regionum, Coget omnes ante thronum. Memento mori! Memento mori! Memento! In nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti. Pater noster, qui es in caelis, sanctificetur nomen tuum, adveniat regnum tuum, fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra. Pater noster! Amen Sikolts szűz! Vén üvölts! Kínhalált szenvedj ima! Hasadj test! Világ égj! Tűnj el embernek nyoma!
3.
Tövistánc 04:02
Majd az vádoljon, kinek tollából soron kívül a sorokra őszintén jut tinta, oly gyűrött papírra, mi mit tudott felitta, kinek az óra sem jár rosszul sohasem! Majd az rajzoljon krétával körbe, oltson belém új holttestű csodákat, kinek hű cinkosa maradt a képzetlen sikolya, kinek a korra sem lesz gondja sohasem! Mostoha ostora nem kóstolhat húsomba, ha ostoba! Majd az harsogjon mennydörgő borús hangon homokszín síromon, kinek a jussomon kívül sincs több jussa, több kegyre nem futja, kinek a gyomra sem ránt görcsöt sohasem. Szenvedj! Rejteket nem a látszat rejteget, tűnő felleget láncra verni nem lehet!
4.
A kohó 04:18
Minden jel arra mutat, tűkön ül már az indulat! Temérdek, omló tűzfalat dönt meg és méltóságokat! Bére csonk, csak egy cafat túl édes, röpke bűntudat, vétke csak annak pokol, kit megmar és kit megrabol! Lelkeket hajszoló, éhező, szomjazó, túl konok, túl mohó tűzzel ég a kohó! Hévtől részeg mérlegen bármi súly életképtelen, csípős nyelvén féktelen tombol a számos sérelem! Lelkeket hajszoló, éhező, szomjazó, túl konok, túl mohó tűzzel ég a kohó! Mondd, négykézláb hány épkézláb új nap várhat, emberállat? Ahány reteszt repeszt, annyi repeszt ereszt, mételyez, nem ereszt! Tényleg nem értem ezt! Türelmet tűrt korok ajkából lóg horog és a mély felkorog, új neveket morog! Lelkeket hajszoló, éhező, szomjazó, túl konok, túl mohó tűzzel ég a kohó!
5.
Boncolnék örömöt, mámort, épphogy ép, összetákolt, merénylő reménnyel ápolt hazug szót, gyávát és bátort! Eltévedt, s egyenes utak jármát, ha összefutnak fürkészném, járnám egyre tartson az völgybe, hegyre! Kutatnám, búval mi bélel, torkomnál fogva mit ér el a kínzó, az izzó, a bennem folyton hízó elmúlás, s minden más, ami egy új vermet ás előttem miközben küzdök még erőtlen! Pontosan mi miért volt az úgy, ahogy ért? Vagy saját féleszem tudatlan égiszem? Feldúlnék haragot, mérget, félelmet, minden mélységet mit véltem, éreztem, és amit meg is éltem alássan, hogy lássam, és ha kell megbocsássam mi történt időnként kényszerből vagy önként Elfajzott, s gondtalan szívek húrjain egyazon rímnek dallama hogyan ért össze, ha az tőlem sem állt messze? Pontosan mi miért volt az úgy, ahogy ért? Vagy saját féleszem tudatlan égiszem? Ismerős az ismeretlen, néha itt van, néha itt sem, nyomát egyszer, ha követném, őt, s önmagam utolérném-e?
6.
Ami jár 05:16
Az járja manapság, a korrektség aljasság, az, aki fényt fenyít szedheti a kegyesek fejeit hiányzó gerinccel, bármilyen eszközzel! De majd egyszer csődöt mond, lefagy a rendszer, nem lesz már rá több ellenszer! De majd egyszer egy ürügy sem menthet fel! Lehet, hogy így lesz jó, az, ami jár még óhajtható! Megillet, semmi vész! Ok-okozat…ennyi az egész! Öntelt és túlbecsült, magában elmerült, hálát nem ismerő, kebleken oly hevesen sziszegő maradék, maradvány, ennyi mind a magány! És majd egyszer csődöt mond, lefagy a rendszer, nem lesz már rá több ellenszer! És majd egyszer egy ürügy sem menthet fel! Lehet, hogy így lesz jó, az, ami jár még óhajtható! Megillet, semmi vész! Ok-okozat… ennyi az egész! Lehet, nem bíztató vagy nem nyom a latban és nem mérvadó! Nem kell a józan ész, s véletlen se még egy jobb kéz! És majd egyszer csődöt mond, lefagy a rendszer, nem lesz már rá több ellenszer! És majd egyszer egy ürügy sem menthet fel! Ki busásan oszt fájdalmat annak nem jár sajnálat, miért nyomna más vállakat, ha benne sincs elég tisztesség és alázat, ő sem ismer szánalmat, ha tükröt tart magának egy mosolyra még kapható! Hiába érzi, hogy mennyire nyomasztó!
7.
Változók 02:04
8.
Bámész árny a lemondás, a híg vérű feloldozás, mesterkélt a foganat, mi pár légyottból itt maradt! Koplalni csak az tud, ki nem vet ágyat, sóvár ujjnak, ha az dróton rángat. Még! Még! Még! Fület tép az avar-zaj, hisz csupán gúnykacaj, eláraszt, kicsordulok, arccal a földnek fordulok! Tudom, már kívánsz, követelsz lelkem, kár halogatni, elkerülhetetlen! Még! Még! Még! Nem akarom! Más vagy, mint amilyen voltál, befalazott ablak egy csukott ajtónál! Benned a tébolyult sarokba állhat, lehajtott fejjel, ha magadévá loptad. Mit jelent a szabadság? Mit jelent a szabadság? Mit jelent? Mit jelent?
9.
Halálom 05:43
Égre szánt, elveszett! Merre jár? Hol lehet? Meglásd, megszépülök, ha koporsóba zárnak, indulhatok végre, mehetek utánad. Az után, mi voltál míg vágyakat vetettél, könnyeket arattál, könnyekkel csepegtél lassan el… Elfolytál a hóval, a téllel, jégvirágom, de én utánad megyek, én utánad vágyom még, ha vak is leszek, nyughatatlan, néma, ki hang nélkül kiált sírból sírba néha, ha tíz körömmel kapar merre téged gondol, mert a holt csak alszik álomköntöst horgol. Égre szánt, elveszett! Merre jár? Hol lehet? Égre szánt hogy én is szálljak, de elveszett, rég eltűnt tájak romjain indult bomlásnak a láthatár, mi csak bennünket várt Égre szánt, elveszett! Merre jár? Hol lehet? Hol lehet?
10.
Állandók 01:07
11.
Bár tudnám hol sírt fel a kezdet és az első olyan margó, amit húztam miért nem kezdett egyenletes, nem kanyargó sort követni, véget vetni, annak, ami nem hajt többre, mint csak újabb kedvet szegni, vagy lábamról mikor dönt le a számomra ismeretlen, mély sóhajtól mentes, csendes felismerésbe hajló hátam? Csak én vétkem? Én hibáztam? Késő - ennyi volt, a múlt már itt hagyott, de a lépcső körbe jár, ha mennék, összezár Hinnem kell: annak, ki éjjel sem alszik nincs szüksége szemfedőre, nem fáradhat el, ameddig nem jut egyről a kettőre és amit még nem mondott ki, kizárólag őt bánthatja, hisz egyszerűbb elgombolni, ha nem jó rá a kabátja! Majd, ha egyszer minden kérdés zokszó nélkül választ nyerne azt kell mondja, hogy jó érzés, benne minden rendben lenne! Késő - ennyi volt, a múlt már itt hagyott, de a lépcső körbe jár, ha mennék, összezár! Kőfokok, vasfogak őrölnek, őrzik az álmomat! Késő - ennyi volt, a múlt már itt hagyott! Ez van, ez vagyok… Békétlen versszakok virrasztó kételye, holtbiztos képlete.
12.
Kéjelegj még, élvezz jobban, szorítsd a torkom míg nem roppan! Számtalan éj telt már e jegyben, s születtünk újra test a testben! De várj! A gyertyaláng egyre ráng, nyugtalan fényt vet ránk, ahogy ér, úgy gyötör, a forró bőr, a gyönyör hasztalan, ne kiálts! Gyilkosunk e pilács, a viasz eret vág, égni kell, égj el hát! Ártatlan, meztelen jöttem, bűn nem volt egy se mögöttem! Emlékszem, idegen voltál, mégis hívtál csalogattál! Úgy hittem várnak a mennyek, nem lesz baj, lesz hova menjek, de orvul bújt az ölembe maga az aljas árulás! Még egy csók és vége, véget ér az éji láz, csak már csontot érne, az, mitől a hideg ráz! Úgy bízz most, ahogy én benned, oly hosszan, míg le nem dermed, el nem fogy, olvad a lángtól, búcsút nem vesz a világtól, e fertő ócska kanóca és kettőnk talmi románca! Nem érjük már meg a hajnalt, többé nem lesz megalkuvás! Még egy csók és vége, véget ér az éji láz, csak már csontot érne, az, mitől a hideg ráz! Méreg, fegyver nekem nem kell, elég a puszta kéz! Még egy csók és vége, véget ér az éji láz, csak már csontot érne, az, mitől a hideg ráz!
13.
Kolonc 04:14
Lábat vet a kétség- az is, ami szép még kolonc lehet egyszer! Üggyel-bajjal vagy robajjal örökkön és örökké tégy újjá, vagy tégy törötté! fércelj össze cseppnyi jóval, derűt hintő víziókkal! Meg- vagy elviseltem ameddig tehettem, de kötelék híján a fekete listán kolonc vagyok én is, öröm iránti fétis, otromba donorja kénynek-kedvnek, ennek a szennynek! Örökkön és örökké tégy újjá, vagy tégy törötté! fércelj össze cseppnyi jóval, derűt hintő víziókkal! Tündöklik az ember, hitvány fénye elnyel mindent, mit a csorda nem bőg kézen fogva! A valóság mihaszna nem sarkall vigaszra, büszke, emelt fővel, hellyel-közzel itt van közel, tátong a gépszakadék! Minden test egy fogaskerék! Tűrjük, hajtjuk egyre! Teljen abszurd jellemekre! Örökkön és örökké tégy újjá, vagy tégy törötté! fércelj össze cseppnyi jóval, derűt hintő víziókkal!

credits

released October 12, 2012

license

all rights reserved

tags

about

ScerrA Budapest, Hungary

contact / help

Contact ScerrA

Streaming and
Download help

Report this album or account

If you like ScerrA, you may also like: