1. |
||||
Gyermek! Szemed lesütve koldul,
a hűtlen idő magadra hagy.
Ártatlan arcod maszkba fullad,
egy kézzel festett bábu vagy!
És illúzió, vagy tényleg távol
az a zamat, ami most már zárol,
elhatárol, vagy inkább vádol,
ha csak az maradsz, ki folyton gyászol.
Mert az aki teremt, az mindig temet, de a hit az hit marad,
és az ki csak tettet, az biztos hogy vesztett, bármennyit tagad!
Tudatalatti tudatossággal
egyedül tán csak a sejtés szárnyal.
Tényleg igaz,ami egy csapással
utat mutat egy vakvágánnyal?
Vagy képlékeny a kényszerképzet,
s nem hajszolsz már olyan kincset,
mi tárt karokkal játszik istent,
az felett, ki elhagy mindent?
Mindent...
Hisz amit:
nem felejtesz, az az igazi tánc,
ami nem múlik el, az az igazi ránc,
ami meggyötör, az az igazi csók,
az igazi szavak nem csak átutazók!
Nem múlandók...
nem felejtesz, az az igazi tánc,
ami nem múlik el, az az igazi ránc,
ami meggyötör, az az igazi csók,
az igazi szavak nem csak átutazók!
Ami megbéklyóz, az az igazi rang,
ami elbutít, az az igazi hang,
ami megvakít, az az igazi fény,
az igazi szabály az íratlan törvény!
Ami mindent másképp lát, az az igazi szem!
Ó, én azt hiszem...
Gyermekszemed lesütve koldul,
a hűtlen idő magadra hagy.
Ártatlan arcod maszkba fullad,
egy kézzel festett bábu vagy!
|
||||
2. |
Vízen járó
04:53
|
|||
Látnád:ábránd,
átjárt,táplált.
Vízen járó a hazug valóság,
léptei súlyát a habok habzsolják.
Az éhes szájak,ha enni kérnek,
nincs hagyatéka a szelídségnek.
Törékeny teste csupán porcelán,
mely összetörhet oly tétován,
ahogy tort ül az én,a múlt tetemén,
a semmi ölén,a vég peremén.
Látnád:ábránd,
átjárt,táplált.
De ölt álruhát,
összekuszált,
manipulált
romantikát!
Mozdul a karja,szívből akarja,
meddő vigaszát a lélekbe varrja,
emlékképeket új vászonra
úgy fest át ahogy nem sajnálja!
Mikor darabokra hullik a holnap,
ujjlenyomattól foltos a kórlap,
a vesztes a tettes,az árva sóhaj,
hűtlen hitves a néma tolvaj!
Így gyűjt adományt,
ideje koránt
túlkomponált
hattyúhalált.
Látnád!
Nézd!
Ábránd!
Védd!
Átjárt!
Tépd!
Táplált!
Visszafojtott lélegzeted
a holnap felett mond ítéletet.
Zavarba hajtva,magas falakba
vésel tévhitet,
parancsnak tartva,nyakba akasztva
Hordod a keresztet!
Az ösztön-börtön örök e földön,
körmönfont a lét!
Sebekre kenve egy jelmezes eszme
átjárja lényegét?
Átírja lényegét?
|
||||
3. |
Hangok
03:21
|
|||
Kezedben a döntés hatalma,most merre lépsz?
Mi formál és mi az mi hajt?Ha révbe érsz
magad maradsz majd tetteiddel,mondd miért félsz?
Amennyi voltál,amilyen lettél,épp annyit érsz!
Édes korty a bűn borából
fehér arcon fekete fátyol,
légvárakra a fájdalomból
halk hang válaszol:
A szem a lélek görbe tükre,tán örök tény,
vigasz híján érd be szépen,nincs több remény...
Fogadj szót és hunyd le a szemed,csak bánt a fény!
Felébredni és tisztán élni,rég nem erény.
Ne légy szerény!
Út előtted,út mögötted,
honnan jöttél,elfeledted,
múlt alattad múlt fölötted,
a jövő képét eltemetted.
Ami szép volt nincsen többé,
két kezedtől úgy vált köddé,
ahogy tested lesz a földé,
por és hamu mindörökké...
Tény a válasz?
Jó a kérdés?
Kell hogy válassz,
csak pár lépés...
Torz gondolat száll a szádról,
nem ezt vártad az új világtól,
fohászkodhatsz,sírhatsz bárhol
visszhang válaszol...
|
||||
4. |
Imago ft. Lili Rabie
03:26
|
|||
Bábmesterem
porra szomjazik.
Bús énekem
ott hallatszik
hol már
a harmatcsepp a végső könny,
lehúz a sár!
Hol már
a negédes üres közöny
elhasznál...
Szárnyaimmal
hiába bűvölöm.
Nem lát,nem hall,
de érzem a bőrömön!
Nem vár
rendeltetés,ó a holnap
oly kopár!
Nem vár
semmi becses,semmi egyéb,
csak sivár
rongyos,kósza percek,
értéktelen tettek.
A szárny hasztalan,
ha itt kell hagyjam!
Mond csak mim van?
Mi az mit adtam?
Úgy fáj!
A harmatcsepp a végső könny,
hát ennyi jár?
Oly kár!
Ha eltakar majd a függöny
vége már...
Fáj!Fáj!
A harmatcsepp a végső könny,
hát ennyi jár?
Fáj!Fáj!
Ha eltakar majd a függöny
vége már!
Még érzem a tűt,
átszúr,átüt!
Túlontúl prűd,
röpke etűd.
|
Streaming and Download help
If you like ScerrA, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp